Conversion Calculator
Ez a Konvertáló Kalkulátor segít átszámolni a leggyakrabban használt mértékegységeket. Válaszd ki a kiinduló egységet a bal oldalon, a kívánt célegységet a jobb oldalon, majd írd be az értéket a bal mezőbe, hogy megkapd az átalakított eredményt. A teljes egységlistát megtalálod a unitconverters.net oldalon.
Different Systems of Units
A múltban számos különböző mértékegységrendszer létezett; egy rendszer egy egységgyűjteményt jelent, amelyet szabályok kötik össze. Egy egység egy meghatározott mennyiség mérőszáma, amelyet a hasonló mennyiségek mérésére használnak, például a hossz, súly vagy térfogat esetében.
Korábban a mértékegységek gyakran helyi szinten, akár egy király hüvelyének hosszához is igazodtak. Ez jól működhetett a közösségen belül, de a kereskedelem és a tudomány szempontjából nehézségeket okozott, ha az egységek nem voltak egységesek. Ennek következménye volt a univerzális, koherens rendszerek kialakulása, melyek közé tartozik ma a metrikus, az angolszász és az USA által használt szokásos rendszer.
Az SI (Nemzetközi Mértékegységrendszer) a jelenlegi szabványos metrikus rendszer, amely hét alapegységet foglal magába: hossz, tömeg, idő, hőmérséklet, elektromos áram, fényerő és anyagmennyiség. Bár a tudományos közösség szinte mindenhol az SI‑t használja, néhány ország – köztük az Egyesült Államok – továbbra is a saját hagyományos mérőszámrendszerét részesíti előnyben. Ennek oka elsősorban a költségek és a kulturális kötődések, amelyek megnehezítik a váltást. Mivel az amerikai szokásos egységek mélyen beépültek a mindennapokba, a váltás lassú, ezért a konvertálók, mint ez a Kalkulátor, továbbra is elengedhetetlenek a globális mérési kommunikációhoz.
History of the Pound
A nyolcadik és kilencedik században az arab civilizáció virágzott a Közel-Keleten és Spanyolországban. Az arabok érméket használtak súlymértéknek, mivel egy felverzéssel vagy csiszolással módosított érme nehezen változtatható meg. Az ezüst dirhem körülbelül 45 búzagáponnyi súlyt jelentett, tíz dirhem egy wukryeh‑t alkotott, amit latinul "uncia"-nak, azaz unciának fordítottak.
Ahogy a kereskedelem a Földközép-től Európa felé terjedt, beleértve az északi német városállamokat, a font – 16 uncia ezüst vagy 7 200 szem – széles körben elterjedt mérőegységgé vált.
Anglia is átvette ezt a rendszert, de a ezüsthiány miatt Offa király a fontot 5 400 szemre csökkentette, hogy kisebb érméket adjon ki. Később, amikor William a hódító Anglia királya lett, a 5 400 szemes fontot csak érmetestül tartotta fenn, míg a hagyományos 7 200 szemes fontot más célokra visszaállította.
A brit fontot követően – többek között a brit font sterling, amely Offa idejében egy font ezüstnek felelt meg – a 16. században, Erzsébet királynő uralkodása alatt vezették be az avoirdupois súrendszert. Az "avoir de pois" franciául a súlyos tárgyakra utal. Az avoirdupois egy font 7 000 szemnek, 256 dramnak (27,344 szem), vagy 16 unciának (437,5 szem) felel meg. 1959 óta a legtöbb angol nyelvű országban az avoirdupois font hivatalosan 0,45359237 kilogrammként van definiálva.
Ázsiai országokban is kialakultak saját mérőrendszerek. Indiában a "Satamana" nevű egység 100 gunja bogyó súlyát jelentette. Kínában Shi Huang Di császár a harmadik században (i.e.) meghatározta a shi‑t, ami körülbelül 132 fontnak felel meg. A Chi (kb. 25 cm) és a Zhang (kb. 3 m) hosszmértékek együtt alkották a kínai rendszer alapját. A pontosság ellenőrzésére speciális méretű tálakat használtak, amelyek ütéskor egy meghatározott hangot adtak – ha a hang eltért, az mérés pontatlanná vált.
Brief History of the Metric System
1668‑ban John Wilkins egy olyan decimális rendszert javasolt, amely a hosszúságot, felületet, térfogatot és tömeget egy másodperces ütemű inga hosszának báziselemévé kapcsolta. Két évvel később, 1670‑ben Gabriel Mouton a Föld kerületén alapuló decimális rendszer koncepcióját tette közzé, amelyet olyan neves tudósok, mint Jean Picard és Christiaan Huygens is támogattak, bár a megvalósítás csak körülbelül egy évszázaddal később kezdett el terjedni.
Around the middle of the 1700s, traders and scientists increasingly recognised that a common system of weights and measures was essential. In 1790 the French diplomat Charles Maurice de Talleyrand‑Perigord reached out to Britain—through John Riggs‑Miller—and to the United States—through Thomas Jefferson—suggesting that a universal length be anchored to the swing of a pendulum. That same year Jefferson submitted his \"Plan for Establishing Uniformity in the Coinage, Weights, and Measures of the United States,\" which called for a decimal arrangement linking units by powers of ten. A French committee of leading researchers arrived at an identical conclusion and recommended a decimal scheme for all measurements. Although the American Congress examined Jefferson’s report, it never enacted it. In Britain, Riggs‑Miller lost his seat in the 1790 parliamentary election, so the proposal stalled there. Consequently, only France moved forward: the metric system was codified in law in 1795 and formally adopted in 1799, though its use was not yet universal across the nation.
The metric system did not spread overnight; the first territories to embrace it were those incorporated into France during Napoleon’s conquests. By 1875 roughly two‑thirds of Europeans—and almost half of the global population—were already using metric units. A century later, in 1920, about 22 % of people worldwide still relied on the imperial or United States customary measures, 25 % primarily employed the metric system, and the remaining 53 % used a mixture of other local standards.
The International System of Units, currently the most widely used system of measurement, was published in 1960. It has been adopted by all developed countries except for the United States, though as previously mentioned, it is used in science, as well as heavily in the military, even in the US.